Határtalanul! - tanulmányi kirándulás hetedikeseknek

        HAT-17-01-2017-01067    "SZÉP HALÁL A SZABADSÁGÉRT HALNI"

 

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Erdélyben

 

"A kirándulás legfőbb célja a magyarságtudat és a nemzeti összetartozás erősítése. A diákok bejárják az 1848/49-es forradalom és szabadságharc néhány jelentős erdélyi színhelyét, miközben történelmünk fontos állomásaival ismerkednek meg, szélesítik irodalmi-történelmi ismereteiket, bepillantást nyernek a határon túli magyarság életébe, és találkoznak hasonló korú és érdeklődésű magyar ajkú diáktársaikkal is."

Az utazást megelőzően, 2018. május 24-én egy "Fényesebb a láncnál a kard..." c. múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Meghallgattuk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai történetét, megismerkedtünk a szemben álló erők fegyvernemeivel, a gyalogság, a lovasság és a tüzérség egyenruhájával, fegyverzetével, felszerelésével.

            

2018. június 04-07. között négy felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben.

Első állomásunk kedvenc költőnk, Arany János szülőhelye, NAGYSZALONTA volt, ahol a Csonka-toronyban interaktív idegenvezetés során megtudtuk, hogy a kiállított tárgyakat a költő fia, Arany László adományozta 1885-ben a múzeumnak, valamint beszéltünk Arany és Petőfi szoros barátságáról is. Utunk ezután ARADRA vezetett, ahol a Megbékélés parkjában felállított Szabadság-szobrot szerettük volna megkoszorúzni, de a mindenhol útlezárásba, terelésbe ütközött a buszunk, így végül a kivégzés helyszínén felállított 13 vértanú emlékművénél róttuk le tiszteletünket nagyjaink előtt. A nap további részét utazással töltöttük, hogy elérjünk szálláshelyünkre, CSERNAKERESZTÚRRA, ahol Éva néni és István bácsi meleg szeretettel és nagyon finom káposztával várt bennünket.

            

Másnap reggel a Hunyadiak várához siettünk, ahol már várt ránk egyik osztálytársunk rokona, Erich bácsi, és idegenvezetőnk, Magdi néni. Az ő iránymutatásukkal jártuk végig VAJDAHUNYAD erősségének minden zegét-zugát, és a vár kápolnájában szent áhítattal hallgattuk Magdi néni tolmácsolásában Petőfi: Vajdahunyadon c. művét. Majd átsétáltunk a vár mögött meghúzódó ref. templomhoz, melynek kertjében egy Petőfi-szobor áll, annak állítva emléket, hogy 1849. április 14-én déltájban Bem tábornok seregével Petőfi itt pár órára megállt, és a vezérkarral megnézte a várat. Ekkor írta "Vajdahunyadon" című versét is. Innen GYULAFEHÉRVÁRRA utaztunk, ahol sétáltunk Erdély egyetlen hosszabb ostromnak is ellenállni képes erősségében, és tiszteletünket tettük a Szent Mihály Székesegyházban fejedelmeink (Hunyadi János, János Zsigmond, Izabella királyné, Fráter György, Bocskai István, Bethlen Gábor) síremlékei előtt. NAGYENYEDEN a Vártemplomhoz siettünk. Útközben osztálytársunk ismertetőjéből megtudtuk, hogy a várost többször is megtámadták. 1704-ben Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, erről szól Jókai A nagyenyedi két fűzfa c. regénye. 1849-ben a lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket, január elején egy éjszaka azonban elszabadult a pokol. A román felkelők közel ezer embert mészároltak le, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ennyien a környező hegyekbe menekültek, ahol megfagytak a zord hidegben. A halottak egy részét a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol most egy emléktábla áll mementóul. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a borzalmas tettek vezetőinek nem büntetés járt, hanem ma is álló szobrok, amik "dicső" tetteiket hirdetik. Elsétáltunk a Bethlen Gábor alapította nagyhírű református kollégiumhoz is, ahol sok neves ember tanult, és innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A hosszú nap végén egy picit fáradtan érkeztünk meg TOROCKÓRA, ahol már sajnos, zárva találtuk a Néprajzi múzeumot. Tiszteletünket tettük az Erődtemplom kertjében álló kopjafánál, majd elsétáltunk a falu főterén található vajorhoz, melyet állatok itatására és mosásra használtak a helybeliek. Végül elfoglaltuk a szállásunkat a Piroska Panzióban, és a finom vacsora után gyorsan el is nyomott mindenkit az álom.

                          

A harmadik napot már nagyon vártuk. Ekkor találkoztunk ugyanis a KOLOZSVÁRI waldorf iskolás társainkkal. Sajnos, nem tölthettek velünk annyi időt, amennyit szerettek volna, egy össz. iskolai programjuk miatt csak a délelőtt második felében csatlakozhattak hozzánk. Szeretettel fogadták bemutatkozásunkat, rövid műsorunkat és ajándékainkat. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi láthattuk először azt a bábjátékot, amit ők maguk írtak, ők játszották el, ők készítették hozzá a bábokat és a díszletet is, felnőtt közreműködése nélkül. Mire végigvezettek minket a hatalmas iskolájukon, már össze is barátkoztunk. Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy el kell köszönnünk egymástól, de megígértettük velük, hogy a közeljövőben ellátogatnak hozzánk. Kolozsváron a főtéren megcsodáltuk a Szent Mihály templomot, elsétáltunk Hunyadi Mátyás szülőházához, és felkerestük Bem tábornok emléktábláját, mely győztes átvonulásának állít emléket. Ezt követően az Erdélyi Szabadtéri Múzeumba látogattunk el, ahol Erdély népi építészetét és néprajzi jellegzetességeit ismerhettük meg 15 portán keresztül. TORDÁN a sóbányászat rejtelmeibe vezetett be minket idegenvezetőnk, Orsi. Láthattuk, milyen nagy munka volt emberi erővel és lovak segítségével felszínre juttatni a 13 millió éves sókészlet egy-egy apró töredékét is, jártunk a Terézia- és a Rudolf-bányákban, megcsodáltuk a sóból készített "Oltárt", a megfagyott vízesésnek tűnő sózuhatagot és a sócseppköveket. A "Gazdagok lépcsőjén" át lejutottunk az alsó szintre, ahonnan a bátrabbak egy óriáskerékből vehették szemügyre a hatalmas tereket. E csodás nap végén a TOROCKÓI Kis Szent Teréz Gyermekotthon lakóinál tettünk látogatást. Nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtunk jobban megismerkedni az ott lakó gyerekekkel, de pont vacsoraidőben értük oda, így csak arra maradt időnk, hogy amíg minden gyermek részére kisült a bundáskenyér, addig átadjuk részükre ajándékainkat, és a egy rövid zenés műsorral kedveskedjünk nekik. Az egyik gondozóbácsival való beszélgetésünk alkalmával hallottak azonban így is mély benyomást tettek ránk.

                 

Elérkezett a hazautazás napja. Először KÖRÖSFŐN álltunk meg egy rövid időre ajándékot vásárolni, majd BÁNFFYHUNYADRA mentünk, ahol először idegenvezető segítségével a református templomot és a benne lévő ereklyéket, a festett kazettás mennyezetet és a meseszép hímzéseket csodáltuk meg, majd a templom melletti téren kirándulásunk lezárásául megkoszorúztuk Petőfi emlékoszlopát. Az oszlop felirata utazásunk célját hangoztatta: "Egy nemzet ereje nagyjainak tiszteletében rejlik". Erdély kapuján, a KIRÁLYHÁGÓN áthaladva értünk utunk utolsó állomásához, NAGYVÁRADRA. Tettünk egy rövid sétát a szabadságharc hadiipari központjában, a várban, itt tudtuk meg, hogy 1848-ban a várban lakozó császáriak a szabadságharc oldalára álltak, ezt követően ide költöztek a puska-, szurony- és kardkészítő műhelyek, és jelentős mennyiségű lőszert raktároztak el. A nap zárásaként egy rövid, fagyizós sétát tettünk még a belvárosban, megcsodálva messze híres épületeit, majd elindultunk a magyar határ felé.

        

Itthon már vártak minket a szüleink, akiknek még napokig mesélni fogunk a kiránduláson történtekről.

 

© 2019 www.egriwaldorf.hu
**GA**