Karkus Ottó járt nálunk

Legyünk hálásak a gyermekeinknek a problémákért

Karkus Ottó az Egri Waldorf Iskola meghívására tartott izgalmas előadást az emberi temperamentumokról. Gyermekünkhöz és önmagunkhoz is közelebb kerülhettünk a négy emberi alaptípus megismerésével. A solymári Fészek Waldorf Iskola osztálytanítójával az előadás után waldorfos szülőként beszélgettünk.

Karkus Ottó

Miért fontos megismerni a temperamentumokat?
A Waldorf-pedagógia a szeretet által szeretné nevelni a gyerekeket. Akkor tudunk valakit szeretni, ha megismerjük őt. Ha ismerjük a benzin tulajdonságait, akkor nem lepődünk meg, ha a tűzre öntve, az fellobban. Fontos, hogy tudjuk, hogyan viszonyuljunk a különböző típusú gyerekekhez.

Könnyű felismerni a típusokat?
A négy alaptípus a kolerikus, a flegmatikus, a melankolikus és a szangvinikus. Megfigyelve a gyereket észrevehetjük, hogy általában nem tisztán jelentkezik egy temperamentum. Többnyire  2-3 típus keveredik. Azt könnyebb felismerni, hogy mi nem vagyok. Ha az életszakaszokat nézzük, kisgyermekként van bennünk szangvinizmus, kamaszkorban kolerikusság, felnőttként lesz bennünk melankólia, idős korban pedig egy kis flegma. Ez változik, ahogy haladunk az életben. Fontos lenne a temperamentumuk szerint viszonyulnuk a gyerekekhez. Például a flegmatikus gyereket nem érdekli semmi, jól elvan magában. Jó tudni, hogy az ő érdeklődését úgy lehet felkelteni, ha olyan gyerekek közé visszük őket, akik örömmel, érdeklődéssel tevékenykednek. A flegmatikus gyerek érdeklődése más gyerekek érdeklődésén keresztül tud felébredni.

Ha ismerem őt, akkor tudok a nyelvén beszélni
Olyan ez, mint amikor egy idegen országban kérünk egy pohár sört magyarul, és amikor ezt nem érti a csapos, akkor jobban artikulálva és hangosabban elismételjük neki ugyanúgy magyarul. De ettől nem fogja megértetni, mit szeretnénk. Ugyanezt csináljuk sokszor a gyermekeinkkel, például akkor amikor a játékban elmerült óvodás korú gyermekünknek szólunk: "Pisti, indulunk!", miközben mi magunk továbbra is egy helyben állunk egy szülőtárssal beszélgetve. Majd mikor látjuk, hogy gyermekünk nem mozdul, jobban artikulálva és hangosabban megismételjük neki ugyanazt. Nem ismerjük fel, hogy gyermekünk nem azért nem mozdul, mert nem hallja amit mondunk, hanem azért mert nem érti, nem a nyelvén szólunk hozzá.

Van úgy, hogy nem bírjuk tovább…
Ha a gyermekeinkkel való konfliktushelyzetben már úgy érezzük nem mehet így tovább, valamit változtatni kell, akkor ezen a ponton töltsön el minket a hála érzete. Hálás vagyok néked, gyermekem, hogy nem hagyod, hogy belealudjak az életembe, mert itt van most egy probléma, ami megoldásra vár. A gyerekek arra tanítanak minket, hogy változzunk. És a változás jó.

Miért nem tudunk már ösztönösen a gyerekeinkhez viszonyulni?
Az az emberi fejlődés útja, hogy eltűnjenek az ösztöneink és egyre nagyobb tudatossággal álljunk a földön. Ezen a tudatosságon keresztül azonban visszatalálhatunk az érzékszerveinkkel nem érzékelhető világba, és lelhetünk rá újra, új módon az ösztöneinkre. Ennek a tudatosságnak az egyik módja lehet a saját és  a gyerekek vérmérsékletének a tanulmányozása, megismerése.

Mások az elmúlt tíz évben született gyermekek?
Egész biztosan mások, sokkal többet bírnak, mint a régiek. Szétszórtabbak, nyugtalanabbak. Régebben a kisgyermekeknek volt egy vonzódása a konnektorok iránt, ami mostanra nagyrészt áttevődött a billyentyűzetek felé. A gyerekek változnak, fontos, hogy ebben a változásban tudjuk őket követni. Ezért a Waldorf-pedagógiának  is változnia kell, ahogy a világ is, és a gyerekek is változnak.

De a Waldorf-pedagógia nem támogatja a számítógépeket, nem?
Az így nem igaz, hogy nem támogatja. A Waldorf-pedagógia a gyerekeket a mai világba akarja bevezetni, aminek része a számítógép, és az informatika. Az a kérdés hány éves kortól gondolja használni a számítógépet és hogyan akarja megtanítani a használatát. Ezek fontos kérdések ahhoz, hogy úgy tudjuk felnevelni a gyerekeket, hogy ezen eszközök használóivá váljanak és ne az eszközök használják őket. Nem akarjuk azt, hogy a gyerekek ne ismerkedjenek meg az okostelefonnal, ne ismerkedjenek meg a számítógéppel, csak az kérdés, hogy hogyan és mikor.

Hogyan tud nagyobb szeretettel odafordulni a gyermekhez ma egy szülő vagy pedagógus?
Szerintem ez ma csak úgy tud működni, ha elkezdünk tanulni egymástól. A pedagógusoknak az emberismeret  a szakmája, el kell kezdeni tanítani a szülőket, el kell kezdeni együtt tanulni a szülőkkel, közös munkára van szükség, melynek a középpontjában a gyerek áll. A gyereket ma egy működő biológiai szerkezetnek tekintjük. Pedig az embernek van egy teste, lelke és szelleme. Úgy tűnik számomra, hogy a lélekből, szellemből csak a gondolkodással tudunk mit kezdeni. Ha belegondolunk a gondolkodás terén bámulatosan fejlődött, fejlődik a világ – internet, telefon, közlekedés, találmányok, stb–, ami büszkeséggel tölthet el minket. De ha megnézzük a lélek más területeit, az érzést, az érzelmi életet és az akaratot, akkor már nem érezzük ugyanazt a büszkeséget. Hogyan élünk együtt, hogyan dolgozunk együtt, hogyan törődünk a másik emberrel? (Házasságok felbomlanak, rengeteg a konfliktus, elmegyünk a szenvedők mellett, nem érint meg a világ.) Egyre képtelenebbek vagyunk cselekedni, sokszor érezzük valamiről, hogy nem jó, de képtelenek vagyunk tenni ellene. Egyre bénultabb az akaratunk. Az kérdés, hogyan tudjuk ezt a két lelki területet, az érzést és akaratot fejleszteni. Arra vannak ötleteink, hogy a gondolkodással mit kezdjünk. A nehezebb az érzés és akarat fejlesztése. A Waldorf iskola egyik küldetése, hogy ennek a három dolognak –  gondolkodás, érzés, akarat – a nevelését újra egyensúlyba hozza. Az embert egésznek kell látni, komolyan kell venni, hogy az ember nem csak fizikai lény.

"Három módon lehet hatékonyan nevelni: a büntetések és jutalmazások következetes alkalmazásával, a becsvágy felkeltésével és szeretettel. Az első kettőről a Waldorf-pedagógia önként lemond." Rudolf Steiner  

2018. november 20.

 

© 2019 www.egriwaldorf.hu
**GA**