Tévhitek a waldorfról

… hogy nem tanulnak meg olvasni
A Waldorf-iskolások lassabban, így alaposabban ismerkednek az írással és az olvasással. Sokkal fontosabb a későbbi hatékony tanulás érdekében, hogy értsék is a gyerekek, amit olvasnak, mint az, hogy az első év karácsonyára megtanuljanak olvasni.

… hogy nincs osztályzás, nincs értékelés
Osztályzás valóban nincs, a gyerekek rendszeresen kapnak visszajelzést (a szülők pedig tájékoztatást) az elvégzett munkáról. A leíró értékelésből többet lehet tanulni, mint egy számjegyből. A tanulást itt nem az ötös iránti vágy, és nem az egyestől való félelem motiválja, hanem az egészséges gyermeki kíváncsiság és érdeklődés.

… hogy kis művészeknek való
A Waldorf-iskola egyformán fontosnak tartja a fej, a szív és a kéz fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a tudásszerzés, az alkotás és a mozgás azonos súllyal szerepel az iskolai tevékenységekben.

… hogy burokban nevelik a gyerekeket, ezért nehezebben alkalmazkodnak majd a valódi élethez
Nem így van. Ha egy kis fát elültetünk, gondoskodunk a jó táptalajról, támogatjuk és óvjuk, amíg megerősödik, odafigyeléssel és szeretettel mettszegetjük, nagy eséllyel szép és egészséges fa válik belőle, ami később már egyedül is képes ellenállni az időjárás viszontagságainak. Igaz, hogy a sövénynek az tesz jót, ha évente kétszer brutálisan szögletesre nyírjuk, de kérdés: gyermekünkből egy szép, egyedi fát vagy a sövényből fél métert szeretnénk-e nevelni.

… hogy a problémás gyerekeket íratják a Waldorf-iskolába
Az ide járó gyerekek mindegyike teljesen normális. Van visszahúzódó és csendes, bátor, eleven és hangos. Van, aki már az oviban is tudott olvasni és szorozni, van, aki az iskolában tanulja meg ezeket a tudományokat.

… hogy csak a gazdagok iskolája
A szülők összetétele teljesen vegyes, de egészségesen normális és pozitív hozzáállásúak. Van közöttük alkalmazott és vállalkozó, üzleti életben és közalkalmazottként ténykedő, szak-munkás és diplomás is, műszaki ember, fodrász, informatikus, jogász, köztisztviselő, egyetemi tanár. A megjelenésükben semmi közös nincs, egyszerűen csak hasonlóan látják az iskoláztatás kérdését.

… hogy a szülők minden szabadidejüket az iskolában töltik
Köztudott, hogy a Waldorf-iskolákban a szülői szerepvállalás fontosabb, mint máshol. Mégsem kell itt tölteni az összes szabadidejét a családoknak.
A Waldorf-iskola több okból vonja be a szülőket szorosabban az iskola életébe. A gyerekek érzik, hogy fontos nekünk az iskoláztatásuk. Látják, hogy egy-egy ötletet hogyan valósítunk meg. Ezzel példát mutatunk, és a szülői csapat is összekovácsolódik. Természetesen mindenki önkéntes alapon, képessége, ideje és preferenciája alapján száll be. A nagyon speciális szakmunkákat természetesen szakemberek végzik.

… hogy „szabadtartás” van, és a gyerekek azt csinálnak, amit akarnak
Szabadság van, de szabadosság nincs. Itt is vannak betartandó szabályok, hiszen ez is egy iskola tanítási órákkal és szünetekkel. De minden tiltásnak, meghúzott határnak oka van, a gyerek érdekét szolgálja. Mivel a gyerekek jól ismert napi ritmust követnek, pontosan tudják, hogy mikor mi következik, így biztonságban érzik magukat, és fegyelmezni is könnyebb. A poroszos fegyelem és tekintélyelvűség helyett az osztálytanító más eszközökkel éri el, hogy munka folyjon az osztályban. A figyelmet pedig változatossággal, aktivizálással és koncentrációt igénylő feladatokkal tartják fenn.

… hogy nem tanulnak, csak játszanak
A Waldorf-iskolában nagyon sokat tanulnak a gyerekek, de mindezt játékos módon teszik. Így észre sem veszik, hogy tanulnak, nincs erőlködés és nincs görcsölés. Sokkal könnyebb és élvezetesebb a verseket együtt megtanulni az iskolában, mint otthon egyedül, és a szorzótábla ritmikus elsajátítása is motiválóbb ritmikus játékok közben.

Tévhitek a waldorfról nyomtatott kiadványunk innen elérhető:
1. oldala
2. oldala

© 2019 www.egriwaldorf.hu
**GA**